Chrysler Corporation

A Chrysler Corporation egy amerikai autógyártó volt, 1925 és 1998 között önállóan működött. 1998-ban a Chrysler a leányvállalataival együtt összeolvadt német Daimler-Benz csoporttal és az új szervezet aDaimlerChrysler nevet választotta. Története során a Chrysler a Forddal és aGeneral Motors-szal együtt volt az USA három legjelentősebb autógyártója közül a legkisebb, bár 2007 januárjában az amerikai piacon a DaimlerChrysler (a luxuskategóriás Mercedes és Maybach típusokat kivéve) több járművet értékesített, mint a hagyományosan második helyet elérő Ford. A cégcsoport ugyanakkor a Toyotánál alacsonyabb eladásokat produkált.

Magyarországon legnépszerűbb modellje az Ausztriában is gyártott Chrysler Voyager.

2007. május 14-én a DaimlerChrylser AG bejelentette, hogy a Chrysler 80,1%-át eladja a Cerberus Capital Management, L.P. amerikai befektetési társaságnak.^[1] A 2007. augusztus 3-án lezárult tranzakció végére a Chrysler cégneve Chrysler LLC lett. Ekkor mutatták be a cég régi-új logóját is, amely visszatért a Chrysler hagyományos ötágú csillagához.

Miután a gazdasági világválság hatására a Chrysler 2008 végén és 2009 elején hatalmas veszteségeket szenvedett el, 2009. április 27-én a Daimler AG megállapodott a Cerberusszal, hogy átengedi megmaradt 19,9%-os részesedését a befektetési alapnak, és befizet 600 millió dollárt a Chrysler nyugdíjalapjába. Három nappal később, 2009. április 30-án a Chrysler csődötjelentett az amerikai szövetségi csődtörvény 11. szakasza alapján. Ez a típusú csődeljárás lehetővé teszi a cég reorganizációját, és tipikusan nem jár a cég felszámolásával. Ezzel egyidejűleg a cég bejelentette, hogy partneri kapcsolatra lép az olasz Fiat céggel.^[2]

A Chrysler-csoport márkái [szerkesztés]

A Chrysler logója 1998 és 2007 között, amikor a cég a DaimlerChrysler része volt

• Dodge (1914–)
  • Dodge Challenger (1970–1974)
• DeSoto (1928–1961)
• Eagle (1989–1998)
• Fargo (1920-1972, bár a Chryslertől függetlenül ezt a teherautómárkát napjainkig is használják, például Törökországban)
• Imperial (1955–1975)
• Jeep (1941–)
• Plymouth (1928–2001)
• Valiant (1960–1976)
• Rootes Group
  • Commer (1905–1979)
  • Hillman (1907–1976)
  • Humber (1898–1975)
  • Karrier (1904–1970)
  • Singer (1901-1970?)
  • Sunbeam (1901–1978)
  • Talbot (autó) (1903–1983)
• Simca (1934–1970)

Története [szerkesztés]

Az 1920-as évek: egy új márka születik [szerkesztés]

1924-es Chrysler 70.

1928-as Plymouth.

A Chrysler Corporationt Walter P. Chrysler alapította 1925. június 6-án, a tönk szélán álló Maxwell Motor Company vagyontárgyait átvéve.

Walter Chrysler az 1920-as évek elején lépett be a már akkor gyengélkedő, 1904-ben alapított Maxwell-Chalmers Company-ba. 1923-ban a Chalmers befejezte az autógyártást.

1924 januárjában Walter Chrysler bemutatta az első Chrysler modellt, egy, a többinél olcsóbb, hathengeres autót. Az autót a New York-i Commodore Hotelben mutatták be. Walter Chrysler az autót a New York Automobile Show autókiállításon szerette volna megmutatni a nagyvilágnak, de mivel a hathengers Chryslert még nem gyárották sorozatban, az autó nem vehetett részt a kiállításon. A jó marketing-érzékkel rendelkező Chrysler ezért ebben amanhattani luxusszállodában mutatta be autóját a potenciális befektetőknek. A stratégia bevált, a Chase Securities egyik bankembere 5 millió dollárt fektetett a már nagyrészt Walter Chrysler tulajdonában található Maxwell Motor Company-ba. A hathengeres autót gyorsan picara dobták – a megfizethető kategóriában ez volt a legnépszerűbb gyártmány.

1925. június 6-án tehát Walter Chrysler megvásárolta a Maxwell Motor Company fennmaradó részvényeit, és megalapította a Chrysler Corporation-t. Az új vállalat rendkívüli növekedésnek indult.

1926 elejére a Chrysler Amerika-szerte majdnem 3800 kereskedéssel rendelkezett, az éves nyeresége meghaladta a 17 millió dollárt. A cég a következő évtized alatt egyre inkább felvirágzott, és több népszerű és jövedelmező modellt készített el, például az 1927-es Imperial 80-at. Ez az autó volt a Chrysler első ténylegesen lenyitható tetejű járműve, és szinén ez volt az első, amelyiknek már színes reklámkampánya volt.

1928-ban a Chrysler új márkákat vezetett be: a Plymouth alsó kategóriás, a DeSoto pedig közép kategóriás autókat készítette. A Chrysler emellett megvásárolt a a Dodge testvérek autómárkáját is. Ezzel a lépéssel a Chrysler, a General Motorshoz hasonlóan, az autómárkák széles palettáját tudta kínálni.

Chrysler Airflow 1934-ből

1935-ös Chrysler Deluxe

Az 1930-as évek: a gazdasági válság [szerkesztés]

Az 1930-as évek során a Chryslerre egyaránt volt jellemző a műszaki újítások sorozata és a rendszeresen visszatérő pénzügyi krízisek kora. Az évtized végére a DeSoto és a Dodge egy pár szegmensben a Chyrsler cégcsoport többi leányvállalatának lett versenytársa.

A nagy gazdasági világválság évei alatt Walter Chrysler foggal-körömmel küzdött a cégéért. 1934-ben a Chrysler bemutatta a Chrysler Airflow-t. Ezzel a forradalmian új modellel a cég szakított a korábbi formatervezési szokásaival, és az aerodinamika tudományos alapjait használva alakította ki a szokatlan formát. A repülőgépekre emlékeztető alakjával az Airflow több jelentős műszaki áttörést is felmutatott (könnyített karosszéria, sebességrekordok). Az Airflow teszteléséhez a Chrysler megépítette az autóipar első szélcsatornáját. Sajnos mindezen innovációk ellenére az Airflow-t a közönség nem fogadta kitörő lelkesedéssel. A válság éveit a Chrysler az alacsony árkategóriás Dodge és Plymouth divízióknak köszönhetően élte túl, amelyek szokványos és népszerűbb modelleket gyártottak.

A Plymouth az olyan ritka márkák egyike, amely a gazdasági válság évei alatt növelte az eladásait. A Chrysler szintén ezekben az években alapította meg az alkatrészgyártással foglalkozó Mopart (Motor Parts), amely azóta is vezető szerepet foglal el az amerikai utángyártott alkatrészek piacán.

Az 1940-es évek: a második világháború [szerkesztés]

Detroit-i üzem 1942-ben. Az M3 Lee könnyűpáncélos gyártása.

Az Airflow bukása hideg zuhanyként hatott a Chrysler márka eladásaira és marketinkjére. Az 1940-es és 50-es évek során egy pár kivétellel szinte semmilyen innovációt nem végeztek. Egy ilyen kivétel volt például az 1942-es DeSoto modellek közül néhányon megtalálható billenő fényszóró. A cégcsoportot ebben a korban a Chrysler hadiipari leányvállalata tartotta el, amely többek között az azóta híressé vált Jeep-et is gyártotta.

Amerika második világháborús részvételéhez a Chrysler Corporation is hozzájárult a 25 és 28 tonna közötti tömegű harckocsik gyártásával. Az autósok szerencséjére azonban a háborús termelés nem lassította le a Chrysler autógyártását. Az 1940-es évek legjellegzetesebb Chrysler modellje az 1941-ben bemutatott luxusfurgon, a Town & Countryvolt. A későbbi, modern Town & Country mikrobusz elődje egyszerre kilenc főt szállíthatott. Ez a modell volt az első faoldalú gyártmány, és az új „woody” nagy népszerűségnek örvendezhetett. A kocsi indulóára a meglehetősen szerény 3970 dollárról indult.

Az 1950-es évek: Forward Look [szerkesztés]

1957-es Chrysler 300C

A műszaki fejlesztéseket a Chrysler azonban tovább folytatta, és 1951-ben bemutatta a híres motorszéria első tagját, a V8-as HEMI-t.

1955-ben a világháborút követő nehéz formatervezési stílus könnyebbé vált, amikor Virgil Exner Forward Look reklámkampányával bemutatták az új modelleket. Ez a kampány egészen 1961-ig tartott. Az új modelljeivel a Chrysler lekörözte a konkurenseit, és egy pár maradandóan klasszikus formát hozott létre – ilyen volt az 1956-os Plymouth Fury és az 1957-es Chrysler 300C.

Az 1957-es Forward Look második generációs autóiba újításként bekerült a torziós felfüggesztési rendszer. A korábbi modellekkel ellentétben a jármű felfüggesztését nem légdugattyúkkal, hanem fémrugók megcsavarásával érték el. Az új rendszernek köszönhetően az autók tömegközéppontja vezetés közben lejjebb és hátrább került, és így jelentősen javult a vezetési élmény és a komfortérzés. A termelés felpörgése azonban minőségi gondokhoz vezetett, például könnyebben rozsdásodható kocsiszekrényhez. Az amerikai gazdaság recessziójával együtt ezeket a gondok a Chryslert egy újabb válságba taszították.

Az 1960-as évek: az izomautók ébredése [szerkesztés]

DeSoto az 1950-es évekből

Az 1960-as évek elején a cég egyszerre hajtott végre jó és rossz befektetéseket.

1960-ban a Chrysler a három nagy amerikai autógyártó közül bevezette az önhordó karosszériát. Aunibody illetve monocoque néven is ismert elrendezést a napjainkban is használják – előnye, hogy a karosszéria sokkal merevebb, ezért az autó kevésbé hajlamos a kígyózásra. Az Imperial kivételével a Chrysler összes márkáját e sztenderd alapján építették tovább.

A Vailant új személyautó márka az 1950-es években gyors gyarapodásnak indult, és több mint egy évtizeden át egyre csak növelte a piaci részesedését. 1961-ben ezt a márkát beolvasztották a Plymouth-ba. Az 1960-as Vailantokba már szinkrongenerátorokat építettek, és 1961-től a Chrysler összes márkáját már szinkrongenerátorokkal árulták, az autóiparban elsőként.

A DeSoto márkánál az 1961-es modellek voltak az utolsók, ezután a Dodge széles választéka és a DeSoto márka általános perifériára kerülése miatt a DeSoto-t megszüntették. A Plymouth hasonló gondokkal nézett szembe, amikor a testvérvállalata, a Dodge, hasonló modellekkel állt elő és törte le a piaci részesedését. (Többek között ez is hozzájárulhatott a Plymouth márka pár évtizeddel későbbi eltűnéséhez). A Plymouth és a Dodge modelljeinek rosszul átgondolt 1962-es csökkentése több évre visszavetette a Chrysler eladásait és a cég jövedelmezőségét.

1966-os Plymouth Barracuda

1967-es Plymouth GTX

1964 áprilisában a Chrysler bemutatta a Plymouth Barracudát, a Vailant kétajtós kistestvérét. A Barracuda hatalmas hátsó ablakával hamar nagy népszerűségre tett szert. Nagyjából két héttel a híres Ford Mustang előtt került piacra, ezért többen a Plymouth Barracudát tekintik az első pony car-nak. A Barracuda sajátos formatervezésébe az emberek vagy az első látásra beleszerettek, vagy egy életre megutálták. A Barracuda magasabb minőségű gyártása ellenére a Mustangból 1964 áprilisa és 1965 augusztusa között tízszer többet adtak el.

1966-ban a Chrysler megkezdi az európai terjeszkedését. A brit Rootes Group, a spanyol Barreiros és a francia Simca megvásárlásável megalakul aChrysler Europe. Ez a lépés fatális tévedésnek bizonyult, mivel abban a korban a brit autóipart jelentős feszültségek jellemezték. Többek között a Rootes üzemei elavultak voltak, termékeik felett elszaladt az idő. A Chrysler a saját márkája javára a Rootes összes márkáját kivonta a piacról. A Simcánál és a Barreirosnál valamennyivel jobb volt a helyzet, de az anyavállalat többi divíziójánál fellépő gondok miatt a Chrysler ezen előbbiek eladása mellett döntött. A Chrysler Europe részlegeit 1978-ban eladta a PSA(Peugeot-Citroën) konszernnek.

A Chrysler az amerikai piacon nagyobb sikerrel járt, és megalkotta azizomautók piacát. Először is a Hemi versenymotorjából készített egy utcai változatot is, majd egy sor elérhető árú ám csúcsteljesítményű, mára már legendássá vált izomautót is gyártott: a Plymouth Road Runnert, a Plymouth GTX-et és a Dodge Chargert. A NASCAR versenyeken elért előkelő helyezések megalapozták a Chrysler autógyár későbbi jó hírét.

Az 1970-es évek:az izomautók fénykora és az olajválság [szerkesztés]

A krízis és a siker évei a hetvenes években is egymást váltogatták. A technológiailag egyre elavuló, ám szerkezetileg szilárd négyajtós modellek az 1973-as olajválságot követően ismét jó eladásokat produkáltak, mivel a kisebb autók iránt újra megnőtt a kereslet. Az izomautók új sorozatába fektetett rengeteg erőfeszítést szinte egyik pillanatról a másikra elfújta az olajárak 1974-es rekordára. A Barracuda gyártását pontosan a gyártás megkezdésének tizedik évfordulójának napján szüntették meg.